A pozitivizmus, gondolkodás nélkül veszélyes és felszínes! Elmondom, miért.

Esik a hó. Jól képzett önfejlesztő és megrögzött optimista erre kapásból rávágja, király hogy esik, élvezzük a havat.

De ott a környezeted.
A cseresznyefák.
Tavaly pont így nem lett cseresznyénk. Elfagyott 2 nap alatt.

Persze a cseresznyefát nem tudod megmenteni akkor sem, ha szomorkodsz.
De kiposztolni a FB-ra, hogy örüljön mindenki, mert hó van, kérkedni azzal, hogy lám, én milyen fejlett lélek vagyok, és lenézni azt, aki aggódik, vagy szomorú ezért, az nem szép.

Én is igyekeztem tegnap feldobni magam jó zenékkel, és nem szomorkodni, de a realitás látást sosem szabad elveszíteni.

Kedvenc mentorom, Tony Robbins mondja: lásd úgy a dolgokat, ahogy vannak, de ne rosszabbul. Helyes. Ennyi. Ha kaptál citromot, csinálj belőle limonádét, de ha igazából eper helyett kaptad, akkor vond le a tanulságokat, és nézd meg, legközelebb hogyan lehetne ez eper.

Nekem a pozitív gondolkodás nem arról szól, hogy parfümözzük a kakit. Nem. Hanem hogy észleljük, mi történt, és ebből hozzuk ki a lehető legjobbat.

Tehát igenis, megértően hallgatom a kerttel rendelkező barátaim, akik aggódnak a termés miatt, és nem akarom őket rávenni arra, hogy nevetve futkározzanak a hóban. De nem hagyom, hogy belesüllyedjünk az érzésbe ☺

Egy elvesztett állást nem lehet elrendezni egy „nézd a jó oldalát“ mondattal. Hagyni kell időt a búcsúnak, a fájdalomnak, ezt nem lehet megúszni. De utána dolgozz azon, hogy minél előbb jó állapotba kerülj, és tudj szívből nevetni, mert ez hozza meg az új munkahelyet.

Legyél valódi. És törekedj a pozitív érzésekre. De ne légy optimizmus-sznob.

Szeretettel, Timi