Érzéstelenített világban élünk.

Semmiféle fájdalom nem elviselhető. A komfort és a kényelem mindenek felett…

Ma fogászaton voltam, kaptam még 3 varratot a számba. 5 perces művelet. Nem kértem injekciót hozzá. A doki rosszul volt tőle. Nem értem. CSAK 5 PERC kellemetlenség. A zsibbadás 1 óra…

De egyébként meg értem.

Minden úgy van kitalálva, hogy ne fájjon semmi.

Pedig a fájdalom jó barát. A fájdalom segít változni. Ha fáj, hogy meghíztál, és nem tudsz már úgy mozogni, cipőt kötni, szeretkezni, akkor változtatsz. De ha nem fáj, nem változtatsz.

Ha fáj, ahogy a másik beszél veled, akkor változtatsz. De ha elengeded a füled mellett, akkor minden marad a régiben.

Ha fáj az élet? Igyál valamit, egyél valamit, nézz meg egy filmet, zsibbaszd le az agyad. Ne is törődj vele.

Tudod mi a baj? Hogy későn fogsz reagálni.

AMIKOR MÁR KÉSŐ.

Ha van egy kis eszed, szereted a fájdalmat. A barátod. Mert szól, hogy valami nem oké.

Fáj a derekam a magassarkúban. Tudatja, hogy összenyomja a csigolyákat, ritkán hordjam.

Fáj a térded a gyaloglástól? Szól, hogy keveset, vagy nem jól használod. Tanulj tőle.

Nem azt javaslom, hogy maradj benne a fájdalomban.

Azt javaslom, hogy hallgasd figyelmesen.

És változtass. Időben.

A fittségeden.

A kapcsolatodon.

Az életeden.

Szeresd a fájdalmat. Ne keress pótszereket.

De ne is tűrd el. Cselekedj.

Minden érzésnek helye van. Azért létezik.

A tűrés, a vég nélküli tűrés legalább akkori hiba, mint az azonnali tünet eltüntetés.

Szeresd a fájdalmat. Változtass. Élj egy szabadabb életet.

Szeretettel, Timi