„Az együtt töltött pillanatok csodálatosak. Perzselő vágy, forró szenvedély, kicsattanó boldogság – ez jellemzi a kapcsolatunkat. Ha mellébújhatok, megnyugszom, ha végigsimít a hátamon tudom, hogy minden rendben van.

Minden tökéletes. Mint egy mesében.

Aztán felébredek. Hiszen nem lehetünk minden percben egymás mellett. És ha nincs velem, egyszerűen elvesztem önmagam. Szomorú vagyok. Az elkeseredés gúzsba köt és megbénít. Csak arra tudok gondolni, hogyan LÁNCOLHATNÁM ÖRÖKRE MAGAMHOZ.

Amikor felhív, és lemondja a mai találkozót, összetörök. Szilánkosra, mint a kristálypohár. Szétfeszít a düh, majd a bánat, végül a semmitmondó üresség.

Csak egy lélektelen test vagyok nélküle. Egy gép.

Aztán újra találkozunk, és a depresszió úgy suhan tova, mint egy árny. Egészen a következő magányos pillanatig. Jól tartja a mondás: a szerelem tényleg fáj.”

Magadra ismertél a sorok között? Akkor te nem szerelmes, hanem függő vagy. Óvatlan voltál, és beleestél a szerelem csapdájába. Közhelyesen hangzik? Pedig ez a valóság! A TE VALÓSÁGOD!

És rövid időn belül a FÖLDI POKLODDÁ válik, ha hagyod.

Mert a társfüggőség kiszívja az életet a kapcsolatodból. Te pedig ott állsz majd, kiüresedett szívvel, összetörten, és nem érted,

• miért nem hív fel?
• miért nem akar találkozni?
• miért akar szakítani?

„Hiszen nálam jobban senki sem fogja szeretni!” – kiálthatnád sírástól reszketve. Talán így van. Talán senki sem fogja úgy szeretni, ahogy te tetted. Sosem talál hozzád hasonlót, mert egyedi vagy. Mindannyian azok vagyunk.

DE TUDOD MIT?

Olyat igenis fog találni, aki több teret enged neki.

Aki nem hívogatja állandóan.

Aki nem vár tőle megerősítést minden áldott percben: „Igen, szép vagy, kicsim. Igen, komolyan gondolom.”

Aki nem akad ki, ha a haverjaira is akar időt szánni.

Aki nem tombol őrült módjára, mert nem az elvárásainak megfelelően szereti.

Aki nem paranoiásan féltékeny.

Tudom, hogy a következő kijelentésemmel a feje tetejére fogom állítani a világod, de valakinek muszáj kimondania: a kapcsolatfüggőséged hátterében az önszeretet hiánya áll!

NEM SZERETED MAGAD!

De akkor mégis hogyan várhatnád el, hogy ő azt tegye?

Miért követelsz magadnak figyelmet, szeretetet, elfogadást, tiszteletet, ha TE sem adod meg magadnak? Lehet élni önszeretet nélkül, de nem érdemes. Mert az életed csak egy örökös küzdés lesz. Vért izzadsz mindenért, mégsem tudod elérni a céljaid. Kuncsorogsz a szeretetért, még másokat is kiszolgálsz, csakhogy dobjanak neked egy kis elismerést. A társfüggőség miatt még egy rossz kapcsolatban is benne maradsz.

És szép lassan feladod az álmaid.

Feladod az önmegvalósítást.

Feladod az ÉLETED.

Mondd, meddig akarsz még így élni? Mi lesz veled egy vagy két év múlva? Mennyire leszel kiüresedve?

Tudom, fáj ezekkel a kérdésekkel foglalkoznod, de így fogsz eljutni ahhoz a pillanathoz, amikor azt mondod: ELÉG VOLT! Amikor megszólal benned egy kis hang: ugyan miért ne érdemelhetném meg én is a boldogságot és a sikert?

Szóval!

Szeretnél végre boldog lenni, és elérni az álmaidat, de problémát okoz az önszeretet és az önelfogadás? Attól tartasz, ha így megy tovább, ELPAZARLOD földi léted minden egyes percét? Én segítek NEKED kiszabadulni a csapdából az Önszeretet és önelfogadás tréningemmel. Kíváncsi vagy, mit mondanak azok, akik már végigcsinálták?

Kattints IDE

A mai feladatod: fejezd be önmagad szapulását! Innentől kezdve mindennap figyeld meg a gondolataid. Nehéz lesz, de valahol el kell kezdeni, nem igaz? És itt nincs helye kifogásoknak! Tehát, amint olyan dolgok jutnak eszedbe, hogy

„tudtam, hogy ez nekem nem megy.”;

„ah, olyan hülye vagyok.”;

„nekem minden nehezen megy. Miért is menne könnyen?”;

azonnal hessegesd el őket!

Mondd: nem, ez egyáltalán nem igaz. Nem vagyok hülye/buta/ostoba. Ez nem az én valóságom. Ezt most elrontottam, de így van rendben. Legközelebb jobb leszek.

Hajrá!

Én szurkolok Neked! :)